Korán keltem, még csend honolt, mindenfelé köröttem.
Felvettem régi köntösöm, s a ház elé kimentem ...
Elbújt a hold, a vén zsivány, s a kert alatt a hajnal,
futott az orgonák tövén, harsány, harmatos dallal.
Vidám legényként lóra ült, s mert úgy tartotta kedve;
szellő-lován a rétre szállt, új színeket keresve.
A zöld füvön kicsit pihent, majd új zenébe kezdett,
fütyült a napnak; egy-komám, legyen most újra kezdet ...
Így láttam én, s elmondhatom öröm töltötte lelkem;
Május, orgonák, illatok; ezt már sosem felejtem ...
